Kárpáti limerikek
Haikuk
C-dulok
Sírversek
KŐ ÉS ÁRNYÉK
Az emberben voltaképp három állat-típus lakozik, a gazdájának magát mindenben alávető hűséges eb, a ravaszul hízelgő, de végső soron háziasíthatatlan macska, és a vérszomjas, szabadon élő farkas.
Egyetlen metaforától
A nyelv csak önmagával magyarázható, és még a legkifinomultabb metanyelv sem képes végleges megragadására, a törvényszerűségek fennakadnak a kivételek zátonyain, a szabályt megtorpedózza a szabálytalan, a stabilnak látszó grammatikai rendszer felrobban egyetlen metaforától.
A filozófiai Semmi
A filozófiai Semmiben elidegeníthetetlenül benne foglaltatik annak az elsődleges elfogadottsága, hogy el lehet a Semmihez jutni anélkül is, hogy appercipiálnánk azokat a roppant összetett szerkezetű jelenségeket, amelyek a Létezőt mint egészet megnyithatnák előttünk. A heideggeri Semminek eszerint csak úgy lesz jelentősége, ha semmissé teszi azon jelenségek és kérdések lényegét és értelmét, amelyekkel a Semmi keresése során találkozunk.
Hódító gondolat
Az ember hiába hódítja meg gondolkodásával az elmúlást, ez a hódító gondolat maga is elmúlik.
Habjai közepette
Ha dicső nemzetünk akképpen viszonylana a haza és a sors kérdéseihez, minőképpen a játék viszonyul a szerencse forgandó koczkájához, akkor országunk és népünk emelkedése biztosítva leendene Európa és a világ roppant tengerének hánykolódó habjai közepette. (Széchenyi István apokrif)
A játék olyan, mint a szerelem
A játék olyan, mint a szerelem. Nyerhetünk és veszthetünk rajta - de a legvalószínűbb az, hogy a rabjaivá válunk és elkárhozunk miatta. (C. G. Jung apokrif)
Állataink védelmében
Embernek erkölcsi szüksége és kötelme gondolatban és érzéseben vagy éppen cselekedetben a gondviseléstől reá bízott állatok létén könnyíteni. (Széchenyi István apokrif)
Önazonos halál
Miközben a halál teljes önfeladást követel, aközben változtathatatlanná teszi, örökre véglegesíti önazonosságunkat.
Akkor és ott
Nem tudom, mikor és hol keletkezett az élet, de bizonyos, hogy akkor és ott született a halál is.
Kés és olajág
- Add ide a kést.
- Milyen kést?
- Amit a kezedben tartasz.
- Az nem kés, hanem olajág.
- Akkor add ide az olajágat.
- Nem adom.
- Miért?
- Mert akkor nálad lesz a kés.
- Milyen kést?
- Amit a kezedben tartasz.
- Az nem kés, hanem olajág.
- Akkor add ide az olajágat.
- Nem adom.
- Miért?
- Mert akkor nálad lesz a kés.
Cecil M. Jeopardy aforizmáiból
Néhány a klasszikusok közül:
Minden a túlsó parton van.
A halak sohasem hazudnak.
Közelebb van az otthoz a messze, mint az itthez a közel.
A hegycsúcsok mindig felül vannak.
Minden túlsó parttal szemben megtalálod az innensőt.
A ma a tegnap holnapja és a holnap tegnapja.
Víz alatt nem lehet énekelni.
Semmiből a kevés is sok.
Meghalni csak egyszer lehet.
Néhány C.M.J.-aforizma
Szembesülés c. regényemből:
A sirályok a halat szeretik, nem pedig a tengert.
Csónakkal nem lehet átkelni a sivatagon.
Ha nem tudod, merre van Észak, igazodj Dél szerint.
Süketek ritkán botfülűek.
Ha szél nem fújna, vitorla sem kellene.
A sötétségnek nincsenek színei.
A tenger mindig meztelen.
Amit szemed nem hall, azt füled sem láthatja.
A dolgok önmaguk árnyékán fekszenek.
Nem hiánya jellemzi leghívebben a Jelenvalót?
A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nem léteznek. Így hát semmi sem igaz.
Minden a túlsó parton van.
A halak sohasem hazudnak.
Közelebb van az otthoz a messze, mint az itthez a közel.
A hegycsúcsok mindig felül vannak.
Minden túlsó parttal szemben megtalálod az innensőt.
A ma a tegnap holnapja és a holnap tegnapja.
Víz alatt nem lehet énekelni.
Semmiből a kevés is sok.
Meghalni csak egyszer lehet.
Néhány C.M.J.-aforizma
Szembesülés c. regényemből:
A sirályok a halat szeretik, nem pedig a tengert.
Csónakkal nem lehet átkelni a sivatagon.
Ha nem tudod, merre van Észak, igazodj Dél szerint.
Süketek ritkán botfülűek.
Ha szél nem fújna, vitorla sem kellene.
A sötétségnek nincsenek színei.
A tenger mindig meztelen.
Amit szemed nem hall, azt füled sem láthatja.
A dolgok önmaguk árnyékán fekszenek.
Nem hiánya jellemzi leghívebben a Jelenvalót?
A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nem léteznek. Így hát semmi sem igaz.
Mint egy visszhangos spekuláció
Bergson eszi és issza az időt, míg Heidegger ki sem veszi a vitrin üvege mögül. A bergsoni idő sűrű párát ereszt és bebugyolálja a fázó lelket, Heidegger ideje üresen kong, mint egy visszhangos spekuláció. Bergson éli az időt, Heidegger túlélni próbálja.
A vidék és a világ közepe
A gyermek a világ közepének gondolja vidéki lakóhelyét. Az ifjú elkezdi szűknek érezni, és ha sikerül rálátnia a roppant végtelenre és fényes centrumaira, akkor közvetlen környezetét világvégének gondolja. A középkorú megpróbálja elhitetni magával, hogy ő ugyan vidéken él, de személyisége univerzális. Öreg korára ezt el is hiszi, és innen már csak egy lépés, hogy gyermekkori szemléletén is túllépve önmagát képzelje a világ közepének.
Tökéletlen mankó
A törvényszerűség nem más, mint tudós emberek makacs tévedése, amellyel saját felismeréseiket a valóság részeként igyekeznek interpretálni, holott minden tantétel, törvény, képlet, adekvátnak nevezett összefüggés nem egyéb, mint a sántikáló megismerési folyamatunk hóna alá illesztett tökéletlen mankó. Segítségükkel teszünk komikusan szánalmas és nagyjából fölösleges lépteket.
A tudomány nem egyéb, mint az ember alkotta leghatalmasabb fikció. Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering akár egyetlen Kepler-törvény is a Nap körül?
A tudomány nem egyéb, mint az ember alkotta leghatalmasabb fikció. Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering akár egyetlen Kepler-törvény is a Nap körül?
Üresség, Foucault
Foucault szerint az üresség az, amiben a „beszélek” tartalom nélküli törékeny karcsúsága megnyilvánul. Holott a törékenység és a karcsúság, bár formai jegy, valamibe helyeződve már tartalommá válik, annak a valaminek a tartalmává, amibe belehelyeződött, amiben megnyilvánul. Amint tehát ez a tartalom nélküli törékeny karcsúság megnyilvánul a „beszélek” ürességében, az nem üresség többe, hogy is lehetne az, hiszen benne terpeszkedik a tartalomnélküliség - mint karcsú és törékeny tartalom..
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)