Spiró György sírverse

Mutatja dús lombú síró tölgy:
Itt nyugszik nagy írónk, Spiró György.
Nagyobb is lehetne
Péternek születve…
(Fogsága nem épp egy írógörcs.)

 

Nádas Péter sírverse

Emitt nyugszik Nádas Péter.
Hűvös mondat nála ékszer.
Irodalmunk csalárd egén
véget ért a családregény
– hogyha nem most, hát majd spéter.

 

A közvetlenség

A közvetített világok elveszejtik lábad alól a talajt, ám a közvetlenség öröme megteremti számodra az otthonosság birtokait.
 

Párbaj

Turczi Istvánnak

Uram, nevezze meg a segédigéit.

 

A világ-lényeg megragadása

A tudatosan teremtett istenség vagy más mitológiai alak áthidalja a világ lényegi megragadhatatlansága és a szubjektumnak éppen a világ-lényeg megragadására irányuló törekvése közti paradoxont.
 

[Ami a jövőben]

Ami a jövőben történni fog velem, azt a múlt a folytonosság tűnő hullámaira hieroglif jeleivel régen ráírta, s a jelen suttogva már kibetűzte. 


Különbözni

Sokkal jobban szeretek különbözni, mint hasonlítani.
 

Utólag

Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei.
 

100:1

Inkább száz kritikus mű, mint egy műkritikus.
 

Szilvapálinkával koccintok egészségetekre

Jaj nekem, Karácsony, Szilveszter
évvége mindenkor így veszt el
száz barát jót kíván
kedvük, mint Pop Iván*
– hadd igyak, hol van a szil’vegyszer?!


--------
* A szerző versének itt egyrészt lokális jelentést igyekszik adni azzal, hogy a barátok kedvének az emelkedettségét egy kárpátaljai hegycsúcshoz hasonlítja: a Pop Ivan a máramarosi havasok egyik legmagasabb pontja az ukrán-román határon (1940 m), másfelől irodalmi allúzióval él, lévén e hegy közelében játszódik kedves regényének, Bodor Ádám Sinistra körzetének a története, harmadrészt a progresszív zenei irányzatok iránti elkötelezettségét kívánja igazolni és abban való jártasságát fitogtatni a hasonnevű zenei formáció megidézésével. Negyedrészt meg kurvára unja a jókívánság-dömpinget, így ezzel a versével tesz szilvapálinkát a körbeküldözgetés végére.

Esterházy Péter sírverse

Sok híve temette Esterházyt,
mind, aki nélküle Pesten fázik,
de fennmaradt – irgalom! –
száz tonnányi ir’dalom:
túlélhet, akit a Mester lázít.


A létezés

A tény, hogy létezünk, a létezés egészének egyszerre bizonyítéka, cáfolata - és hamisítványa.
 

Tolnai Ottó sírverse

Itt fedtük végül el Tolnait,
gyászkocsit pedig ki tolna itt?
De ha már Palicsra
hozta a talicska,
melléje temetjük tollait.




Térey János sírverse

Szavalva temettük Téreyt,
elzengtük hexamétéreit.
Pavlusz és Níbelüng –
ezekért szívelünk!
Jobbakat írhatsz majd végre itt!

 

Kornis Mihály sírverse

Itt nyugszik önvigasz Mityu, Kornis.
Nem szívelt semmilyen uniformist,
járta a körmagyart,
növesztett gúnyagyart,
délceg volt, akár egy unikornis.

 

Karafiáth Orsolya sírverse

Itt nyugszik kedvencünk, ’Rafiáth Orsolya,
holtakat szédít most rafinált mosolya.
Parti és fogadás,
jöhetett egyre más
– élete pörgött, mint jósnőknek orsója,
előtte térdelt a maffia borsóra.
Versekben remekelt,
pasikkal ölre ment
– álarcok színpadán ez most a tor-show-ja.


Varró Dániel sírverse

Itt nyugszol békében, Varró Dani.
Sikered több volt, mint óvodai!
Nem hullhat szitok rád,
rímeid sziporkák,
el soha nem fognak kallódani.

 

Lackfi János sírverse

Itt nyugszik békében formazsöng Lackfi Zsán,
finomak versei, akár a padlizsán.
Olvasó beájul,
úgy tudott belgául!
Posztmodern? Ellenállt, akár egy partizsán.


Grendel Lajos sírverse

Ma nem kelt fel nagy írónk kora Grendel,
a mennyekben fogadták lovagrenddel.
Lenn katedrán állt, mint posztján,
siratja is száz filoszlány
s fenn angyalok lesik: „Egy konyak rendel!”


Kukorelly Endre sírverse

Itt nyugszik jó Bandi, Kukorell.
(Bársonyszék? Dehogyis ugor el!)
Verseknek művese,
szép volt mint művese
- sírhantján hős kakas kukorell.

 

Grecsó Krisztián sírverse

Itt nyugszik jó Grecsó Krisztián,
nőlapnál nővé vált kis híján.
Jobb helyre szegődött
ÉS mustrált szerzőköt,
nőknek se mondta hogy kisztihán’.


Várady Szabolcs sírverse

Itt nyugszik Szabolcsunk, Várady.
Modern volt, cseppet sem máradi.
Versekben lubickolt,
mind egy-egy kufirc volt,
mennyben fog nedve most áradni.


Mérték s intenzitás

Nagy ügyek eltotojázva vagy kis ügyek túlbuzogva egyaránt veszélyesek. Mérték és intenzitás - a teljesítmény arányosságának komplementerei.
 

Korpusz

A testem corpus delicti: a teremtés tökéletlenségét igazoló perben lehetne tárgyi bizonyíték.


Szag

Olykor az életnek is hullaszaga van.


Globreg

Addig nincs olyan nagy baj, amíg a regionalizáció is globalizálódik.
 

Gyöngeség

Gyöngeségre vall, ha valaki nem tud úrrá lenni az erőfölényén.
 

Anakronizmus

A legnagyobb anakronizmus: két lábon járni, de négykézláb gondolkodni. 
 

Életforma

A régi latinok szerint a népnek joga van az elégedetlen morgolódásra (jus murmurandi). Vajon ebből az következik-e, hogy egyeseknél életformává kell válnia?
 

Társaság

Nincs az a kitűnő társaság, amelynek a minőségét ne lehetne tovább javítani azzal, ha valakit hazaküldünk.
 

Ajándék lónak...

Ajándék lónak ne nézd a gyomrát – mondták a bölcs trójaiak.
 

A próféta és a tanítványok

Az eszme nem a próféták, hanem a tanítványok használatában válik dogmává. A hagyományteremtő valójában mindig újító, a tradíciók hű követői ellenben leginkább csak klisékhez igazodnak.
 

Medence

A magyar külügyminiszter azt mondta, ő a Kárpát-medencében gondolkodik. Tőle ez elvárható. Én a fürdőkádban szoktam.
 

Írói rutin

A legnagyobb írói rutin ahhoz kell, hogy az alkotás pillanataiban megszabaduljunk intellektuális béklyóinktól és felszabadítsuk ösztöneinket, tudattalattinkat, mindazt, amit a józan gondolkozás kíméletlenül elnyom bennünk.
 

Hagyomány

Viszonyom a hagyományhoz olyan, mint a fürdővízhez. Ha jól akarom érezni magamat benne, akkor állandóan a keverőcsapot kell csavargatnom, hogy se elidegenítően hidegnek, se nyomasztóan forrónak ne érezzem.
 

Az értékekről

„A társadalom tagjainak többsége által elfogadott értékek” leggyakrabban értéktelenségükről ismerszenek meg.


A nagy alakítás

Általában csapnivaló színészeknek bizonyulunk, amikor önmagunkat akarjuk alakítani.
 

Méltatlan

Az emberhez méltatlan körülmények idővel az embert méltatlanná teszik emberhez méltó körülményekre.
 

Kollektív gyakorlás

A hit dolgát intim magánügynek gondolom, akárcsak a szerelmet, és számomra mindkettő kollektív gyakorlása eléggé visszatetsző.
 

Vallás és babona

A vallás mélységesen megveti a babonát, holott nem tudni, vajon mennyivel magasztosabb pontosan előírt koreográfia szerint keresztet vetni és térdet hajtani, mint ugyanilyen előírásszerűen kopogni a fán vagy a váll fölött hátraköpni.
 

Csupán az ünnepek

Szomorú dolog, hogy a mindennapok egyhangúságából csupán az ünnepek kényszeredettségébe léphetünk át.