Függő

Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.


Lelet

A gödröt ásó
öncsontját találta meg
elhagyott földjén.


Nem ment tovább

Mert nem ment tovább,
dölyffel hitte, a tenger
csak bokáig ér.



Az út végén

Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.


Csillapodóban

Viharkabátod
zsebéből a szélcsend még
villámokat lop.

 

Bárhogy is

Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.

 

Csere

Havazni kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte célját.

 

Még csak

Elhulló élet,
véres hó. Ez még csak tél
vagy végítélet?
 


Neked kell

A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.



Eredet

Az őskáosznak
nincs szüksége eredet-
igazolásra.

 

Kocka, gömb

Aki kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.


Homorú ívben

A röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.

 

Fél, egész

Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.


A jelen

Tegnaptól máig
hurcolod, de mától már
ő vonszol téged.


Relációk

Hegyek tövéből
messze a csúcs, de fentről
a mély oly közel.


[Ember vitázik]

Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.



A halhatatlan

Tulajdonképpen
nyughelyem nem fér el a
világtérképen.


Harang

Jó harangöntő
már az ércben meghallja
a félreverést.


Menekülés

Nagy szégyenedben
arcod beletemetted
más szégyenébe.

 

Gyümölcsök

Az alma nem esik messze a fájától. Hacsak nem körte.
 

Időrend

A történések időrendbe állítása ugyanolyan önkényes beavatkozás a dolgok valódi összefüggésébe, mint ábécé-sorrendbe tételük.


Kemény István sírverse

Itt nyugoszik Kemény István,
első hely a remény-listán,
alkot is majd odafent
mindenféle fenoment –
s reméljük, hogy kefél is tán!


Pedig lehet...

Független embernek gondolom magam, pedig lehet, hogy csak összeférhetetlen vagyok.
 

Íróság

Egyeseknél az íróság egyetlen érzékelhető ismérve az alkotói válság.
 

Végakarat

Halálom után digitális szövegállomány szeretnék lenni.
 

Halott burkok

A dolgok önmagukban halott és érdektelen burkok, amelyeket csupán az emberi megismerés tölthet meg értelemmel. 
 

Ami eszébe jut

Az még nem olyan nagy baj, ha egy író mindent megír, ami az eszébe jut. Kínosabb, ha azt is, ami nem.


Jónás Tamás sírverse

Itt nyugszik jó fiunk, Tomi, Jónás,
költőként magasló honi órjás.
Hogyha jót szenvedett,
örömöt abban lelt,
szerelme sem volt más: no mi? Gyónás.