Bergson eszi és issza az időt, míg Heidegger ki sem veszi a vitrin üvege mögül. A bergsoni idő sűrű párát ereszt és bebugyolálja a fázó lelket, Heidegger ideje üresen kong, mint egy visszhangos spekuláció. Bergson éli az időt, Heidegger túlélni próbálja.