A vidék és a világ közepe

A gyermek a világ közepének gondolja vidéki lakóhelyét. Az ifjú elkezdi szűknek érezni, és ha sikerül rálátnia a roppant végtelenre és fényes centrumaira, akkor közvetlen környezetét világvégének gondolja. A középkorú megpróbálja elhitetni magával, hogy ő ugyan vidéken él, de személyisége univerzális. Öreg korára ezt el is hiszi, és innen már csak egy lépés, hogy gyermekkori szemléletén is túllépve önmagát képzelje a világ közepének.

Tökéletlen mankó

A törvényszerűség nem más, mint tudós emberek makacs tévedése, amellyel saját felismeréseiket a valóság részeként igyekeznek interpretálni, holott minden tantétel, törvény, képlet, adekvátnak nevezett összefüggés nem egyéb, mint a sántikáló megismerési folyamatunk hóna alá illesztett tökéletlen mankó. Segítségükkel teszünk komikusan szánalmas és nagyjából fölösleges lépteket.

A tudomány nem egyéb, mint az ember alkotta leghatalmasabb fikció. Vagy talán nőnek képletek az erdőben? Úsznak egyenletek a tengerben? Lehet bányászni tantételeket? Kering akár egyetlen Kepler-törvény is a Nap körül? 
 

Schluss

Mára már a „semmi sem a régi” sem a régi.
 

Üresség, Foucault

Foucault szerint az üresség az, amiben a „beszélek” tartalom nélküli törékeny karcsúsága megnyilvánul. Holott a törékenység és a karcsúság, bár formai jegy, valamibe helyeződve már tartalommá válik, annak a valaminek a tartalmává, amibe belehelyeződött, amiben megnyilvánul.  Amint tehát ez a tartalom nélküli törékeny karcsúság megnyilvánul a „beszélek” ürességében, az nem üresség többe, hogy is lehetne az, hiszen benne terpeszkedik a tartalomnélküliség - mint karcsú és törékeny tartalom..