Kárpáti limerikek
Haikuk
C-dulok
Sírversek
KŐ ÉS ÁRNYÉK
A gyermek a világ közepének gondolja vidéki lakóhelyét. Az ifjú elkezdi szűknek érezni, és ha sikerül rálátnia a roppant végtelenre és fényes centrumaira, akkor közvetlen környezetét világvégének gondolja. A középkorú megpróbálja elhitetni magával, hogy ő ugyan vidéken él, de személyisége univerzális. Öreg korára ezt el is hiszi, és innen már csak egy lépés, hogy gyermekkori szemléletén is túllépve önmagát képzelje a világ közepének.
