Függőágyadat
mindig két ellentétes
elv közé feszítsd.
Bal oldaláról
a kaszás házigazda
jobbjára ülsz át.
Igaz egészet
nem részekből értesz meg
hanem egyszerre.
A gödröt ásó
öncsontját találta meg
elhagyott földjén.
Mert nem ment tovább,
dölyffel hitte, a tenger
csak bokáig ér.
Leült a kőre.
Mögötte a hosszú út
szintúgy megpihent.
Viharkabátod
zsebéből a szélcsend még
villámokat lop.
Bárhogy is rohansz,
visszafutó másfeled
mindig szembe jön.
Havazni kezdett.
Ki úton volt, nyomokra
cserélte célját.
Besötétedett.
Többé nem volt színe
a láthatónak.
Elhulló élet,
véres hó. Ez még csak tél
vagy végítélet?
A bűnbocsánat
adva van. De bűnt neked
kell elkövetned.
Az őskáosznak
nincs szüksége eredet-
igazolásra.
Aki kockát rak
egész nap, estére a gömb
bántja a szemét.
Belecsöppentél
a tömegbe és súlya,
lásd, kiszorított.
Amit homokba
írsz, azt ezzel a szélbe
is beleírtad.
Halottaidtól,
ha éjjel menetelnek,
tompán döng a híd.
A röptében halt
madár homorú ívben
hull az egekbe.
Félhangjaiban
hallatszik legtisztábban
a lét egésze.
Tegnaptól máig
hurcolod, de mától már
ő vonszol téged.
Hegyek tövéből
messze a csúcs, de fentről
a mély oly közel.
Ember vitázik
az ég magasságáról.
Madárnak mindegy.
Tulajdonképpen
nyughelyem nem fér el a
világtérképen.
Jó harangöntő
már az ércben meghallja
a félreverést.
Kárpáti limerikek
Haikuk
C-dulok
Sírversek
KŐ ÉS ÁRNYÉK
