Előttem ő ment.
Lihegése űzte el
üdvözítőmet.
Mintáztam hosszan.
Hogy ellen ne álljon, hát
bebalzsamoztam.
Ne sebezz vérig.
Sebeimbe folyva a
világ elvérzik.
Érnek almáid.
Az ösztön meghozott, az
értelem átvitt.
A halál nagyon életszagú.
Csak egy kis komment.
Okfejtő cikket írtam
volna, de nem ment.
Arcát jegyezd meg.
Éltedre jobban semmi
nem emlékeztet.
Ott essem el én.
A pennám ki meglelé,
temesse mellém.
A létezés egysége a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját.
Férfi vagy, s én nő.
Amint vízbe fúltam, szűz-
hártyám visszanő.
Rakodóparton.
Magam-magam. Kész leltár.
Szív rejt. Ész feltár.
Sárkányt legyőztem.
Pikkelynövesztésben ma
már megelőztem.
Gyere és ments meg!
Boldog békából lettem
búskomor herceg.
Enyém a zálog.
Életbüntetésem, hogy
agonizálok.
Csak őszig várok.
Nincsen, ha addig hangja
le nem szivárog.
Mért szitkozódom?
Mert koponyám lyukain
szökik az ózon.
Feltehetően
csak madáreledelt
fog kérni tőlem.
Titokban tartom.
Tarkómmal takarom el
a túlsó parton.
Damoklész kardjaként függ fölöttem Schrödinger macskája
Nagyon jó lett az új fogsorom. Csak még nem tudok vele kanyarodni.
Az elefánthajcsár bölcsességére vall, ha rájön, hogy ő is épp arra akar menni, amerre az elefánt már elindult.
Leváltom a felettes énemet.
A halál felettébb életszerű.
Újabban magázom az önérzetemet.
Kárpáti limerikek
Haikuk
C-dulok
Sírversek
KŐ ÉS ÁRNYÉK
